5. Fejezet

                              
                                                     5. Fejezet
          
         Megint nem mentem iskolába , így Katharinanak egy újabb lehetőség adatott,hogy Clark közelébe férhessen.Azonban egy váratlan fordulat történt mert Clark Katharina tudomására adta,hogy nem érdekli ezért hagyja őtet békén.Így Katharina jól pofára esett.
                                       ~~~~~~~~~~~
1 nappal később:Végre mehettem suliba.Még sosem örültem ennyire a sulinak.Tulajdonképpen nem is neki örültem hanem annak,hogy újra láthatom Clarkot.(De végül is, nem is tudtam beszélni vele.)De még azért is jó volt ez a nap,mert péntek van ,és hétvége.Így elmentünk a csajokkal vásárolni,ezt-azt és hát kikapcsolódni.Ám míg sétálgatunk,a sötét utcában (ugyanis már este 8 óra volt és már kezdett sötétedni).Akkor megpillantottuk Clarkot és azt a fiút aki a múltkor elvitte amikor "rosszul" lett.
    Szóval sétálunk és megláttuk őket.De ők szerencsére nem láttak meg minket:POda akartunk először menni de még jó,hogy nem tettük:PTehát megálltunk a sötétbe és figyeltük,hogy mi fog történni.
-Mondtam,hogy fogd vissza magad,tartsd be ami le volt írva.Nem?
-Tudom,de te is keresztül mentél már ezen és tudod milyen érzés.Ezért értsd meg,hogy nem tehetek róla,ha...
-Tudom.Bocs.De múltkor azok a csajok csak úgy ott teremtek,és ha nem megyek időbe és megharapod?!Átváltozik,legalább éledbe marad ,de ha nem tudod megállni?Akkor meghal!
   ("Meghal" ez a szó megíjjesztett.Nem mintha az idáig hallottak nem rémítettek volna meg ,de ez....Mit értett azon,hogy megharap?Csak nem ...)
-Tudom,így is majdnem rájöttek és lehet ,hogy rá is jöttek,hogy mi vagyok.De nem bírom ezt.Ezt,hogy én én én VÁMPÍR vagyok.

A nagy várakozás

                                                    4. Fejezet
                                           A nagy várakozás .
   Következő nap nem láttam Clarkot,ugyanis nem jött suliba.Mi lehet vele?Beteg vagy ,mi?Az biztos ,hogy Katharinat  majd megölte a guta,hisz így ő se látta.De nézzük a jó oldalát ,így Katharina se tud rámászni:)De még így sem tudom,hogy mi lehet vele!?!?
                                                            ~~~~~~
                                                      Másnap se jött:(
                                                              ~~~~~~
   Végre,végre,végre.
-Szia
-Szia.
-Mért nem jöttél?beteg voltál?most már jól vagy?
-Ööö.Igen,beteg voltam.
Akkor nem emlékszik ránk.
-De azért most már jól vagy?mi volt a bajod?
-Ööö.Igen ,jól vagyok,csak az asztmám kiújult.
Emma elmélkedése:HHH.Asztma mi.Persze,elishiszem,de mért nem mondja el az igazságot?Rákérdezzek?
Clark gondolata:Asztma,(te idióta).Még hogy asztma?!
Csengő.Ez a csengő mindig elválaszt az igazságtól.:P Közben Katharina ,gyülölkődő szemeivel nézett, szerencsémre később jött be az osztályba és így nem tudott közbeállni,de akkor is meglátta,hogy beszélünk.

Ebédnél,le akartam ülni Clark mellé.Megyek oda fele,és éppen hogy le is ülök ,mikor jött Katharina.Nem tudtam kikerülni,nagy bánatomra. Jött és ,mintha,véletlen lenne,leöntött az űditőjével:
-Óó bocsika,véletlen volt.
És elisment,ilyen pofátlanságot.Ezzel csak jó leégeti magát,vagy engem:(
Én gyorsan kiszaladtam , most mit gondolhat rólam Clark?Még jó hogy épp akkor szóltak, hogy az utolsó óránk elmarad,így hazamehettünk.

És persze nincs vége a szerencsétlenség sorozatnak.Mert mire reggel felébredek lázas vagyok.Ez várható volt mert már tegnap este elég rosszul éreztem magam.Szóval így nem mentem iskolába.
És még most se nincs vége ,délután felhívom Jessicat és mit mond ?! hogy egész nap Katharina Clarkra volt nyomulva.De szemmel láthatóan(szerencsére)Clarkot egyáltalán nem érdekelte Katharina.Remélem...De minden esetre ,lehet hogy holnap se fogok menni és így, jujj... 

3. Fejezet

                                                            3. Fejezet

Egy borzalmas nap következett. Én és Jessica sétálunk nyugiba ,az utcán,egyszer csak Calra , és Katharina jött velünk szembe .Gondoltuk , hogy csak simán elmegyünk egy sziával.(Ők az osztály társaink voltak ,de nem nagyon voltunk jóba velük). Megállítottak ,elakartunk mellettük menni de nem tudtunk:
-Sziasztok.-köszöntünk ,már akartunk is menni. De nem ,mikor kiakartuk kerülni őket,elénk álltak.
-Sziasztok. Úgy láttam hogy elég jól össze  jöttetek Clarkkal.Vagy nem ?-Katharina ,szemét rám szegezve.Ölni tudott volna azokkal a szemekkel.
-De hisz én nem is ...
-Állj .Clark az én prédám és az én pasim lesz .Megértetted?
-Hm?
Ezzel el is mentek .
-Mit képzelnek ezek?Azt hiszik ,hogy azt csinálod amit ők akarnak?!
-Nem tudom ,de Katharina ,nagyon akarhatja azt a fiút.  
-Nincs semmi esélye a fiú teljesen beléd van esve.
-Miért ?Nem csinált semmit csak tette amit a tanár mondott.
-Ugyan Emma ,ne viccelj .Látni lehet hogy tetszel neki.
-Jó de Katharina ,ő amit,és amit,akit akar megkap.De, jaj nem tudom mit csináljak.

Sétáltunk tovább,de a Katharina ügy nem hagyott békén.Addig sétáltunk míg megnem láttuk Clarkot.Annyira nem bírtuk,hogy elkeztuk követni.Letért egy utcába és csak ment és ment.Megállt , és nagyon furán viselkedett ,egyszer csak elájult.Nagyon megijjedtunk ,odaszaladtunk de persze arról már el is felejtkeztünk ,hogy mi követjük őt.Hívtuk a mentőket ,nem tudtunk mit csinálni ,kétségbe voltam esve.De,mintha már magához tért volna ,és felém hajolt,vér vörös szemével rám nézett és egyszer csak...nem történt semmi ,de mintha na nem tudom ,mi történt volna ha .És most valaki eszeveszetten szaladt oda:
-Ti kik vagytok?Hogy kerültök ide?Menjetek innen,csak egy kis rosszul lét nem kell felfújni
-De mi..
És már fel is kapta és el is ment.
-Még hogy csak rosszullét.-Jessica.
Utána mentünk ,de már nem láttuk őket,ez borzalom.
Ez mi volt? mi történt?.Minden esetre aznap nem láttuk őt és így nem is tudtunk vele beszélni

2. fejezet

                                                      2. Fejezet

Másnap az iskolába,jött egy új tanuló. Beléptem az osztályba és ott ült .Volt csodálkozás az biztos.
Leültem , mivel a hátam mögött ült ezért köszöntem:
-Szia.
-Szia .
-Emma vagyok.-de mire megtudtam volna hogy mi a neve ,becsengettek ,és a tanár bejött. A nevét nem tudtam meg ,de hogy valami  van köztünk, valami szikra ,azt igen . Nem tudom mért de úgy éreztem , hogy nekünk van jövőnk Mondjuk az biztos , hogy lesz mert egy órára járunk .:P  . És most úgy éreztem ,mint ha megszólít,el is képzeltem,hogy ott áll előttem és...nem tudom ,nem is gondolkodhattam tovább mert tényleg valaki megszólított. 
-Emma.
-Igen?-mondtam , én aki szinte most ébredt fel az álmaiból, felnéztem és csalódtam ,egyszerre a,_névtelen fiú_ helyett a tanár állt előttem, és azt mondta:
-Emma 
-Ö ö ö ö .-Miután egy sort ö -ztem ,a tanár rám nézett és
-Ne ö-zél itt nekem ,inkább old meg az egyenletet a táblán.
Kimentem a táblához és nagy nehezen megkűzködtem azzal a gonosz egyenlettel és leültem .
-Emma ,nem ártana ha többet foglalkoznál a matematikával ,mert ahogy látom nehezen megy.-a tanár.
Kaptam egy 7 -est és ezzel leis volt tudva a felelés.Még hogy foglalkozzak többet vele,hhh.
-Clark .Foglalkozz majd egy kicsit Emma-val,ugyis új vagy igy legalább ismerkedtek.
Ki csengettek és én végre fellélegeztem , hogy végre vége ennek a borzalmas matek órának.A fiu oda jött hozzám és udvariasan bemutatkozott:
-Clark vagyok.Bocs de nem tudtam válaszolni az ellőb me......
-Tudom-tudom.
-Segithetek akkor  matekból ,mert én elég jó tudom...
- Köszike.:)
-Igen ,ha gondolod órák után csinálhatunk egy pár feladatot, hogy megérsd,és...
-Jó .Akkor órák után.
És én amilyen gyorsan csak tudtam elmentem ,mert olyan zavarba jöttem ,hogy ha ott maradok elájulok.

Órák után találkoztunk a folyosón ,és közös megállapodással kiválasztottunk egy osztályt és leultunk, Matekozni.Kb 1 órára tippelek,1 óra matek.Nézzük a jó oldalát 1 óra Clarkkal.Hajj
Nem tudtam figyelni,semmit se értettem.Csak rá tudtam gondolni.
Mikor vége lett az  meg kérdezte hogy értettem-e .Én természetesen azt mondtam neki hogy igen.És megköszöntem.Össze cuccoltuk a holminkat és elindultunk haza felé.
-Miért költöztetek ide??
-Ö ö .Most itt lekell térnem szóval megyek.Majd holnap .Szia.
-Szia ,akkor holnap.
Hogy miért ment el röktön amikor megkédeztem?Bizonyára azért mert tényleg lekellet térnie,de ez akkor is fura.Nem is válaszolt,semmi csak elment.Hm.

1.fejezet

                                                            1. Fejezet
-Volna kedved egy jót bulizni?-kérdezte Brian Emmától.
-Igen, persze.Hívom is a csajokat,hogy jönnek-e .Egy perc és vissza hívlak.
-De várj.
De Emma lerakta a telefont.És az már nem hangzott el ,hogy Brian csak vele, kettesben, akarna 
lenni.Szegény Brian vagy szegény Emma? Brian tudni illik Emmába szeretet ,de nem merte elmondani neki az érzéseit.Emma pedig csak egy haverként nézett rá.
Egy pár pillanat múlva Emma -Szia.Jönnek ,akkor egy óra múlva nálunk.
-Jóóó.Egy óra múlva
Szóval ki az az Emma?Emma egy ,nem átlagos lány.Ő volt az a lány, akivel szeretne az egész suli barátkozni,akivel szeretne az összes fiú járni.Persze ezért követték, szinte minden lépését .Ez meg is hozta a termését.Ami az volt,hogy mindenki hazudott neki,és mindenki kihasználta.A barátai is 
akikről azt hinné, hogy igazi barátok ,nem azok mert ők is csak kihasználják.